Közhely

Ezerszer kezdem el és mindig ugyanaz a vége...Mindegy, hogy épp a hálószobában, a fürdőben, vagy a kibaszott parasztház verőfényes verandáján kezdődik.

Nem tudom hol tartok. Hogy fejlődök, tapasztalok, elesek és felállok-e újra. Nincs célom. Aztán az úton kísérgetnek alakok. Kevesen láttak üvölteni, mégis ők látták a legőszintébb arcom. Ha kolostorban nevelkedtem volna vajon most is ugyanúgy használnám a kurva szót?

 Néha képes vagyok örülni a gondolataimnak, sőt olykor még nevetek is rajtuk.

Könyveket hagyok embereknél, amiket talán soha nem kapok vissza.

Szeretném ha azt mondanád ez egy összefüggéstelen szar. Mosolyognék, mert ezt akarom.

Hazudni. Hazudni szoktam, hogy kicsikarjam az igazságot. Nincs más módja. Én legalábbis nem ismerem.

 Keresem, de úgyis ugyanaz a vége...nem tudom befejezni.

Azt hittem jó ember vagyok, mert nehezen viselem a változást

mert kitartok

és szeretek

de csak magamat akartam valakiben látni

Azt hittem ettől érek annyit, hogy büszke lehessek

de nem vagyok

Boldog voltam

Most viszont a vágyak hiánya rádöbbentett

Sokkal rosszabb egyedül, mintha nem szeretnek viszont

Ennek soha nem lesz vége.

olyan erőteljes hittel hittem, hogy az mára hihetetlen

pedig nem vagyok hitetlen, s koránt sem kefélhetetlen

szeretném olyan szinten leszarni, mint Mária enyves faszt szopni

elveszett vagy, pedig meg sem kaptál

zavaros a kép, de tisztán látom bakaphatod

a farkad a végén úgyis magad ráncigálod

Arra gondoltam...örökké tudnálak figyelni

Csupán az arcéledbe belefeledkeznék és nem unnám meg soha

Csak egyetlen pillantásod kellene és minden kérdésemre választ kapnék

Nem is tudnék már mit mondani

Mindenki bennem él, akit valaha szerettem. mindenki

És egészen véletlenül jut majd eszembe milyen is vagy te

Tudni fogom, hogy a világban van egy ember

aki nem szereti a gombát, vagy imádja a régi kólás üvegeket

Aki velem lesz minden egyes születésnapomon...

Életem végéig

 LGT: Nagyon kell, hogy szeress

1. Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

2. Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

3. Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

4. Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ma egyedül ültem be egy kocsmába...

Sétáltam az utcán és arra gondoltam olyan vagyok, mint a hajléktalanok hagyatéka. Vagy mint a szenteltvízben fürdő mocskos kurva.

Aztán megálltam egy antikvárium előtt. Nem először. Soha nem jártam bent, de mindig elképzelem milyen lenne. A tulajdonos egy törékeny, szemüveges, ősz hajú öregember. Rám néz és azt mondja: magához ez a könyv illik, tessék, magának ez kell. Majd selyempapírba csomagolva boldogan válik meg tőle, mert tudja, könyve megtalálta gazdáját.

Ám ma örülhetek, ha valaki megköszöni a kávét, amit főztem neki. Így inkább tovább haladok elhessegetve gondoltataimat. Tovább a sötétbe. Abba a világba, ahol hajléktalanok és mocskos kurvák szarnak antikváriumok kirakata elé.

várj meg a peronon

ott az a több éves mocsok a sínek közt

látott szerelmet és halált

mikor azt hittem végleg elbúcsúztam

tudta és magában nevetett...

hiányzik a villanyoszlop az utcánkból

az utcámból

én az utcából

és az olvadt szurok

meg a fűzfa, amin túl nem mehettünk

a pitypangok

a tyúkól a kert elején

a káposztalepkék

a nyári, a kamra és a kút

a híd

a Bódva és a Sajó

a rét, a park és a kiserdő

az iskola, az óvoda meg a temető

és hiányzik nagymamám

hiányzik a húsleves vasárnap délután

most elmondom

fázom

mekkora szakadék

szerelmet vágyni

elereszteni

elfogadni

létezni

átaludni

átlagon aluli